2. Rész

Sziasztook! :)  Itt is lenne a második rész, remélem elnyeri a tetszéseteteket. Komizz és pipálj! Xx Vivi :)

Miközben kimentem a táblához, elmormogtam, halkan, magam alatt valami olyasmit, hogy 'persze már megint Mrs. Wish, miért is nem más', amit szerencsémre a drága Mrs. Hárpia (mellesleg Turner, de a hárpia jobban hangzik) nem hallott, csak Dave, de az ő kuncogását meg lehetett hallani, még annak ellenére is, hogy a leghátsó padban ülünk.
-Mi olyan vicces Mr. Anderson? Megosztaná velünk?-nézett rá a házi sárkány, Davere.
-Elnézést, Mrs. Turner.
Természetesen a feleletem megint 25 percig tartott, mert mást nem akar feleltetni és mellesleg, élvezi azt a látványt, amikor ott állok előtte és 'megerőltetem magam' egy biosz ötösért. Ugyan már. Amúgy tisztára ironikus, mert a bátyám is idejárt és az ő osztályában, érdekes módon őt bírta a legjobban. Ja és tegyük hozzá, a hugomat is imádja. Csak engem utál a családunkban. Hát nem nagyszerű?! A vörös haja (szerintem paróka, mert nem hinném, hogy ilyen rikító vöröset tudna kreálni+amúgy is úgy néz ki mint egy sárkány) mellett ott van a sötétbarna szeme, ami már majdnem fekete. Egyszóval: ijesztő. Nekem mondjuk rémálmaim vannak tőle esténként, de ez lényegtelen.
-Jól van. Látom készült erre az alkalomra, ötös-húzta el a száját, miközben befirkantotta a naplóba a jegyet.- Ülj a helyedre!-utasított mint egy kutyát. Hát nem megható, hogy milyen mély és érzékeny a viszonyunk? Gyorsan visszamentem a helyemre és leültem Dave mellé.
-Hányas?-nézett rám.
-Ötös, mint mindig-vigyorogtam.
-Mrs.Wish, attól, hogy nem látom, még hallom, hogy beszélget-fordult felém a banya-szóval, ha nem szeretné, hogy az igazgatónak kelljen beszámolnia, az órán nyújtott magaviseletéről, azonnal fejezze be, vagy kizavarom!-ordított rám. És a vicc az, hogy meg sem lepődtem. Semmi. Ugyanolyan unott fejjel bámultam a tanárt, mint mindig. Általában a diákok ilyenkor megijednek, hogy "Úristen mi lesz?", de elárulom, hogy semmi nem lesz. A tanár unottan fordult vissza a táblához és folytatta az órát, miközben mindenki, halál lassúsággal jegyzetelt. Miután az óra irtó lassúsággal eltelt, fel kellett mennünk a harmadik emeletre, a 328-as terembe, dupla rajzra. Imádok rajzolni, szóval ez a két óra villám gyorsan eltelt, pláne, hogy Emily mellett ülök. Rajz után a földszintre mehetünk, a 112-es terembe, ahol töri óránk lesz. Semmi bajom a történelemmel, csak szimplán nem ragad meg bennem, de ez az óra is gyorsan el szállt, mivel itt is Dave mellett ülök. Töri után, testnevelés óra jött. Külön a fiúk, külön a lányok, mondhatni.  Gyorsan elment. Tesi után gyorsan át öltöztem, majd egy öleléssel elköszöntem Emy-től, mert neki még van egy énekkara. Kiléptem az iskola ajtón és már épp indultam volna el, amikor valaki utánam kiáltott.
-Hé, Zoe! Várj meg!-loholt utánam Dominick. Most a suliból, rengeteg lány olvadt volna el, csak én más vagyok mint ők. Engem Don nem különösebben érdekel.
-Mit szeretnél?-kérdeztem mikor oda ért hozzám.
-Pontosabban kit-húzogatta a szemöldökét. Na igen, ez az amiért kerülöm. A nagyképűsége. Azt hiszi, hogy bárkit megkaphat, pedig nem.
-Ahaa. Na én mentem, hello-indultam volna el, ha nem ránt vissza.
-Ne olyan gyorsan, cica. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a parkba-villantott egy ezer wattos mosolyt.
-Bocs, de nem. Szia-köszöntem el újra, de ekkor a kezemnél fogva rántott vissza, amit utána továbbra is fogott.- Elengednél? 
-Nem, amíg nem beszélünk meg egy találkát.
-Figyelj, kopj le. Nem vagy az esetem, bocs és találkozni sem fogok veled. És ha most megbocsátanál-kezdtem el rángatni a kezemet, de továbbra is fogott. Egy hirtelen rántással kikaptam a kezem és elindultam, ott hagyva őt. Hátra néztem, megnézni, hogy jön-e utánam, viszont belementem valakibe.