Sziasztook! :) Meghoztam az új részt, sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni! Ha tetszett komizz és pipálj! :) Xx Vivi :* :)
Vigyázat, új szereplő!
Kata Pierce:
Kor: 19
Becenév: Kata
Személyiség: Boldog, kedves, segítőkész. Nem is lehetne jobb!
Az a személy, nem más volt, mint a bátyám. Most is humoránál volt.
-Mivan hugi, úgy nézel mint aki szellemet látott! Hmmm... csak nem bioszod volt?-nézett rám 'komolyan' , de a szemében ott bújkált egy mosoly.
-Kac-kac-kac. Azt hittem vicces lesz! Mellesleg, mit keresel itt?
-Zsófiért jöttem. Kitalálta, hogy elmegy moziba, a barátnőjével és megnéznek valami filmet. Ez mind szép és jó, csak ott a bibi, hogy a film valami durva horror és 18-as karika van rajta, ezért nekik nem adnak ki jegyet. Itt jövök én a képbe: a helyes, erős, karizmatikus, odaadó testvér, aki vesz két darab jegyet.
-Humoros! Nem is vagy se helyes, se erős, se odaadó. Na jó, az talán még elmegy. De karizmatikus?! Ha-ha-ha! Vicces vagy!
-Mondod te, akinek még fiúja sincsen. Nekem pedig ott van az én Katám. Amúgy, ha valaki csönget, akkor az Kata lesz, enged majd be kérlek. Anyuék elmentek vacsorázni, szóval tiéd lesz a lakás. Van nálad kulcs?
-Nincs.
-Hát persze, miért is lenne. Nesze-dobta oda nekem a saját kulcsát.
-Kutyának meg tessék, ugye?-kérdeztem, miközben elkaptam a kulcsot.
-Aha-vigyorgott rám.-Megyek, mert a végén majd hallgathatom, hogy miattam nem érünk oda. Szevasz hugi-köszönt el és összeborzolta a hajamat.
-Szia-és végre elindultam. Mikor haza értem, ledobtam a táskámat a szobám sarkába, megebédeltem és felmentem facebook-ra. Mivel nem találtam rajta semmi érdekeset, leléptem. Gyorsan megtanultam holnapra és elővettem John Green-től a Csillagainkban a hibát. Imádom ezt a könyvet, igaz, hogy 5 oldal és kiolvastam, de semmi gond. A filmet még nem néztem meg, gondolván, előbb elolvasom a könyvet. (Vigyázat spoiler: Augustus meghal) És tegnap az egész délutánt végig sírtam Augustus halála miatt. Olyan szépek voltak! Hazel és Augustus! Mire végig gondoltam (újra) ezt az egészet, rájöttem, hogy ki is olvastam a könyvet. És nem vett másikat. Francba. Hátha holnap Kata és Emily eljön velem. Gondolataimból a csengő éles rikácsolása szakított ki. Lerohantam a lépcsőn és már nyitottam is az ajtót. Szorosan megöleltem Katát, aztán bementünk.
-És hogy vagy?-kérdeztem tőle.
-Jól és te?
-Jól, leszámítva, hogy Augustus meghalt és Hazel velem együtt, szétbőgte a fejét.
-Megértelek, én is mindig sírok azon a filmen.
-Ja, neem! Olvastam. A filmet még nem láttam-erre a kijelentésemre, úgy nézett rám, mint egy földönkívülire.
-Még nem láttad? Te hülye vagy?!-itt már teljesen lesápadt.
-Ömm... talán?-kérdeztem, enyhén nevetve.
-Na jó. Kell most neked valami új könyv?
-Mons Kallentoft-tól a Véres telet néztem ki-előkapta a telefonját és pötyögni kezdett rajta.-Miért?-kérdeztem miután elrakta a mobilt.
-Emily rá ér?
-Nem tudom. Miért?
-Várj egy kicsit-és azzal a lendülettel, beviharzott a konyhába. Nem mentem utána, csak a nappali kanapéján ültem és nézelődtem, mikor bejött, egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Min vigyorogsz?
-Pattogtatnál 3 csomag kukoricát?
-Persze, de minek?
-Emily átjön.
-És ahhoz miért kell kukorica?-nevettem.
-Használhatom a gépedet?
-Igen, csak le van kódolva.
-Az nem okoz problémát-itt értetlenül néztem rá.
-De anélkül nem tudod használni.
-Úgyis kitalálom a kódot-legyintett.
-Esélytelen.
-Mibe fogadunk, hogy a jelszód "David is my life" lesz?
-Túl jól ismersz-mondtam, mire kinevetett és felment. A popcorn gyorsan kipattogott és Emily is megérkezett. Segített felvinni a három tál ropogtatni valót és leültünk az ágyra. Kata bekapcsolta a tv-t és csak akkor esett le, hogy mit nézünk, amikor a hangfalamból ez hallatszott: Csillagainkban a hiba.
Sziasztook! :) Itt is lenne a második rész, remélem elnyeri a tetszéseteteket. Komizz és pipálj! Xx Vivi :)
Miközben kimentem a táblához, elmormogtam, halkan, magam alatt valami olyasmit, hogy 'persze már megint Mrs. Wish, miért is nem más', amit szerencsémre a drága Mrs. Hárpia (mellesleg Turner, de a hárpia jobban hangzik) nem hallott, csak Dave, de az ő kuncogását meg lehetett hallani, még annak ellenére is, hogy a leghátsó padban ülünk.
-Mi olyan vicces Mr. Anderson? Megosztaná velünk?-nézett rá a házi sárkány, Davere.
-Elnézést, Mrs. Turner.
Természetesen a feleletem megint 25 percig tartott, mert mást nem akar feleltetni és mellesleg, élvezi azt a látványt, amikor ott állok előtte és 'megerőltetem magam' egy biosz ötösért. Ugyan már. Amúgy tisztára ironikus, mert a bátyám is idejárt és az ő osztályában, érdekes módon őt bírta a legjobban. Ja és tegyük hozzá, a hugomat is imádja. Csak engem utál a családunkban. Hát nem nagyszerű?! A vörös haja (szerintem paróka, mert nem hinném, hogy ilyen rikító vöröset tudna kreálni+amúgy is úgy néz ki mint egy sárkány) mellett ott van a sötétbarna szeme, ami már majdnem fekete. Egyszóval: ijesztő. Nekem mondjuk rémálmaim vannak tőle esténként, de ez lényegtelen.
-Jól van. Látom készült erre az alkalomra, ötös-húzta el a száját, miközben befirkantotta a naplóba a jegyet.- Ülj a helyedre!-utasított mint egy kutyát. Hát nem megható, hogy milyen mély és érzékeny a viszonyunk? Gyorsan visszamentem a helyemre és leültem Dave mellé.
-Hányas?-nézett rám.
-Ötös, mint mindig-vigyorogtam.
-Mrs.Wish, attól, hogy nem látom, még hallom, hogy beszélget-fordult felém a banya-szóval, ha nem szeretné, hogy az igazgatónak kelljen beszámolnia, az órán nyújtott magaviseletéről, azonnal fejezze be, vagy kizavarom!-ordított rám. És a vicc az, hogy meg sem lepődtem. Semmi. Ugyanolyan unott fejjel bámultam a tanárt, mint mindig. Általában a diákok ilyenkor megijednek, hogy "Úristen mi lesz?", de elárulom, hogy semmi nem lesz. A tanár unottan fordult vissza a táblához és folytatta az órát, miközben mindenki, halál lassúsággal jegyzetelt. Miután az óra irtó lassúsággal eltelt, fel kellett mennünk a harmadik emeletre, a 328-as terembe, dupla rajzra. Imádok rajzolni, szóval ez a két óra villám gyorsan eltelt, pláne, hogy Emily mellett ülök. Rajz után a földszintre mehetünk, a 112-es terembe, ahol töri óránk lesz. Semmi bajom a történelemmel, csak szimplán nem ragad meg bennem, de ez az óra is gyorsan el szállt, mivel itt is Dave mellett ülök. Töri után, testnevelés óra jött. Külön a fiúk, külön a lányok, mondhatni. Gyorsan elment. Tesi után gyorsan át öltöztem, majd egy öleléssel elköszöntem Emy-től, mert neki még van egy énekkara. Kiléptem az iskola ajtón és már épp indultam volna el, amikor valaki utánam kiáltott.
-Hé, Zoe! Várj meg!-loholt utánam Dominick. Most a suliból, rengeteg lány olvadt volna el, csak én más vagyok mint ők. Engem Don nem különösebben érdekel.
-Mit szeretnél?-kérdeztem mikor oda ért hozzám.
-Pontosabban kit-húzogatta a szemöldökét. Na igen, ez az amiért kerülöm. A nagyképűsége. Azt hiszi, hogy bárkit megkaphat, pedig nem.
-Ahaa. Na én mentem, hello-indultam volna el, ha nem ránt vissza.
-Ne olyan gyorsan, cica. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a parkba-villantott egy ezer wattos mosolyt.
-Bocs, de nem. Szia-köszöntem el újra, de ekkor a kezemnél fogva rántott vissza, amit utána továbbra is fogott.- Elengednél?
-Nem, amíg nem beszélünk meg egy találkát.
-Figyelj, kopj le. Nem vagy az esetem, bocs és találkozni sem fogok veled. És ha most megbocsátanál-kezdtem el rángatni a kezemet, de továbbra is fogott. Egy hirtelen rántással kikaptam a kezem és elindultam, ott hagyva őt. Hátra néztem, megnézni, hogy jön-e utánam, viszont belementem valakibe.
Sziasztok! Igen már megint én ! :DD Meghoztam az első fejezetet! :) Remélem tetszeni fog! Xx Vivi :)
Reggel negyed hétkor szólt az ébresztőm. Átkozott esték. Miért ilyen rövidek? Miután megvolt a ma reggeli nyűglődésem is, odasétáltam a szekrényemhez és felvettem a ruhámat.:
Gyorsan elmentem fésülködni és hagytam, hogy a mellig érő, szőkés-barnás hajam a vállamra hulljon, utána lementem reggelizni. Félreértés ne essék, nekem a reggeli nem egy nagy adag tojás rántottából áll, mint másoknak, nekem csak egy szimpla kávéból. Miután azt gyorsan megittam, visszarohantam a szobámba (reggel általában rohangálok, ha még esetleg nem vettétek volna észre), kihúztam a szemem, fogat mostam és indulásra készen voltam. Éppen a lépcsőn rohantam le, amikor beleütköztem a bátyámba.
-Szevasz hugi!-borzolta össze a hajamat.
-Hé! Most fésültem meg!-néztem rá durcisan.
-Igazán?Akkor biztos nem zavar, ha ezt csinálom-vigyorgott miközben még jobban összetúrta a hajam. Csak oldalba böktem és tovább mentem, miközben a hajamat próbáltam rendes állapotba hozni. Már épp köszöntem volna el az itthoniaktól, amikor valaki hátulról szorította ki belőlem a levegőt.
-Jó reggelt!-köszönt nekem a bársonyos hangjával, az én egyetlen hugocskám, akit úgy imádok.
-Jó reggelt! Indulhatunk?
-Persze! Sziasztok!-kiabált fel a család többi tagjának.
-Sziasztok elmentünk!
-Sziasztok, legyen szép napotok!-kiabált le anyám, de szerintem ezt még az Északi-sarkon, a jegesmedvék is hallották, olyan hangos volt. Így kell szeretni. Kimentünk a házból, majd miután a kerítést is becsuktuk magunk után, élvezhettem, ahogy drága barátnőm, Emily fojtogat.
-Víííííí, sziasztok-ugrált örömében (?).
-Na jó, mit szívtál?-kérdeztem nevetve.
-Semmit, csak áááááááá, reggel hallottam egy bandát és olyan aranyosak voltak, és és fhúúúúú.
-Ahaaa. Mi a banda neve?
-5 Seconds Of Summer, de stoppolom az énekest, Luke-ot!
-Aha, oké-vigyorogtam.- És amúgy meg is mutatod nekünk és elindulunk, vagy csak itt fogunk állni kussban?
-Jaaaa, bocs, persze megmutatom-vette elő a telefonját.- Víí melyiket mutassam? Jujj ez az egyik kedvencem, az Amnesia-és már el is indította a videót. 4 perc, 13 másodperc és lett egy kedvenc énekesem.
-Ú őt, hogy hívják?-böktem a képernyőre.
-Ő Michael. Michael Clifford.
-Stoppolom Mikeot!
-És a dobost, hogy hívják?-kérdezte meg Zsófi.
-Ashton Irwin. Csak nem őt nézted ki?
-Én? Én soha...-legyintett a hugom.
-Na jó, szerintem indulni kéne, csak úgy mellesleg-indultam el lehagyva őket.
-Hé, várjá' mán' meg-szólt utánam magyarosan, Emy. Bevártam őket, majd együtt mentünk be a suliba. Ott a hugicámtól egy öleléssel, elköszöntünk, majd mentünk a 215-ös terembe, Bioszra. Mikor beértünk, gyorsan bevágódtam Dave mellé. Dave. Annyit kell róla tudni, hogy írtó jófej, írtóra ő menti meg mindig a biosz óráimat (nem szívlelem se a tantárgyot, se a tanárt, de ez kölcsönös) és írtóra helyes. Igen nekem már ő tetszik úgy egy éve, de sejtem, hogy én csak barát vagyok neki.
-Szia! Csak nem bejöttél a kedvenc órádra, a kedvenc tanárodhoz?-vigyorgott önelégülten.- Ugye készültél?
-Bioszra? Mint a kisangyal!-mosolyogtam. Mindketten tudjuk, hogy minden biológia órán felel valaki. Aki érdekes módon, mindig én vagyok, mondván "kevés a jegyem"... A lószart, szimplán csak meg akar buktatni a tanár, eltekintve attól, hogy 20 jegyem van biológiából, ami mind ötös. És be is csöngettek.
-Mrs. Wish a táblához, a többiek a tankönyvet olvassák a 124. oldalon-és megjött a hárpia.
Ha tetszett komizz! Xx Vivi :)
Sziasztok! Elsőnek szeretném elmondani, hogy a blog tartalmazhat TRÁGÁR KIFEJEZÉSEKET. Megértését köszönjük :D :3 A mellékszereplők az adott részben kerülnek bele a történetbe! Meghoztam a szereplőket, remélem tetszeni fog. Kommentelj, ha már itt jártál! :D ;) Xx Vivi :)
Zoe Wish:
Kor:18
Becenév: Zo
Személyiség: Boldog, kreatív, életvidám, őszinte.. Kell ennél több?
David Anderson
Kor: 19
Becenév: Dave
Személyiség: Őszinte, kedves, szerény, menő
Emily Roberts
Kor: 17
Becenév: Em, Emy
Személyiség: Kedves, őrült, nagyszájú, vagány
Dominick Andrew
Kor: 19
Becenév: Don
Személyiség: Flegma, nagyképű, menő,tipikus ~megszerzem amit akarok' tipusú srác
Zsófia Wish
Kor:16
Becenév: Zsó, Zsófi
Személyiség: Kedves, barátságos, kreatív, imádja a testvéreit
Alex Wish
Kor: 21
Becenév: Alex
Személyiség: Megértő, kedves, menő
Ennyi lett volna a szereplők, ha érdekel, komizz! :) Xx Vivi
